2.
Sokan az emberek közöt. tsak. a láthato. és a materialis világot szemlélik és visgállyák.
A valoságos kereszteny pedig, mindenek felet. a lelki vilagot szemléli.
Minek elötte, a keresztényi köteleségeket meg visgállyuk, szükseges meg tekintenünk. hogy avaloságos keresztény mire fordittya mind azokot adolgokot. melyek azö szeme eleiben mennek. atesti keresztenyek olyanok mint a sidok, kik tsak a földi jókot tekintették és szerették, ugyan tsak. ezekre tzéloz. mostanában is. minden üsmerettségek, elmélkedések, és indulattyok. tsak nem mindnyájan akeresztények, tsak a tsillagokot, a földet, atengert, az embereket. és az oktalan állatokot tekintik. és semmit nem egyebet. De azt halgassák. hogy mit monda az Isten jóbnak, és mitsoda formában adgya szemei eleiben mind azt, valami tsudálatos, és Isteni a természetben. mind a leg aláb valo állatokig., mitsoda külömbségek találtatnak. mind azö termetekben, mind az ö szokásokban, akikben az Isten gyönyörüségel mutatta ki jeleit mindenhatoságának, mind azok olyan tsudálatos dolgok, amelyek az elmét kénszerittik meg üsmérni az ujját annak a hatalmas munkásnak, és szüntelen tsudálkozva kel mondani Dávidal. mely tsudálatosak uram ate munkáid, mindeneket nagy böltseségel teremtettél, mind ezeket amunkákot tsak testi szemekel tekénteni, annak gorombának kellene lenni, vagy esztelennek. ha azokot tsak történet szerént valo dolgoknak tartaná lenni, a melyet meg nem lehetne egyeztetni az értelemel, és azok az állatok. oly tsudálatosan vannak alkotva. hogy ugyan nehéz. lelki párát. hogy nem tulajdonithatnak, némelyeknek közüllök, ajób könyviben meg lehet látni. avilágnak tsudálatosan valo le irását, amelyben meg láthattyák az emberek. ateremtönek, mindenhatoságát. rendelésit, és nagy gondgyát. ha a magában valo meg
(III. A Valoságos Keresztényeknek Tüköre: 792)